Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Süllő

2009.06.30

Elterjedés, élohely:
Süllo (Stizostedion lucioperca)
Kosüllo (Stizostedion volgense)
A süllo Európában honos, megtalálható Nagy Britanniától egészen Oroszország közepéig. Magyarországon nagyobb folyóinkban, tavainkban található meg, Tisza, Duna, Körösök, Dráva, tavaink közül a Balaton és a Velencei tó híres sülloállományáról. Szolnok megyében a Tiszában, a Szajoli holtágban és az Alcsiszigeti Holt Tiszában élnek példányai. Kedveli az oxigéndús kemény aljzatú vizeket, állandóan búvóhelyet keres magának, ahol nincs ott a meder egyenetlenségeiben keres fedezéket. Állóvizeken bedolt fák mellett, nádasokban kell keresni az iszapos részeket kerüli, folyóvizekben partbiztosító korézsuk, kogátak, sarkantyúk, ruganyok, valamint duzzasztómuvek alvizén található meg nagyobb számban.


Testfelépítése:
Teste nyúlánk, oldalról alig lapított, feje hosszúkás, szeme nagy. Szája mélyen hasított és csúcsba nyíló, szájában számos apró fog van, ezek közül kiemelkedik két pár hosszabb ebfoga, lényegében ez különbözteti meg leginkább kisebb testu rokonától a kosüllotol. Színe a hátán zöldesszürke, oldalt ezüstszürkés, hasa fehér. Testét apró erosen borbenott pikkelyek borítják. Oldalait 6-8 halvány testre meroleges oldalfolt tarkítja. Hátúszója két részbol áll, az elsonek kemények hegyesek a sugarai, a második lágysugarú úszó.


Szaporodás, egyedfejlodés:
Ívása március-április hónapokban történik, ikráit a fák vízbenyúló gyökérzetére rakja, amelyet a hím kikelésig oriz. Ahol a természetes ívás nem mindig sikeres, az ívóterület hiánya miatt, ott süllobokrokat helyeznek ki (borókabokor), hogy megfelelo ívóhelyet biztosítsanak a süllok számára. A Balatonon elonevel ivadékokat is kihelyeznek, így fenntartva a híres állományt. Sokszor elofordul, hogy ívása kedvezotlen víz és homérsékleti viszonyok miatt elhúzódik, ami jelentos kárt tehet a leendo állományban, hiszen az akkor már leívott keszegek ivadékai "kinonek" a süllo szájából.


Táplálkozás:
Az ikrából kikelo lárva eloször apró planktonikus állatokkal (Rotatoria, Daphnia Magna, Diatomus), késobb áttér a nagyobb állatkák, férgek fogyasztására, csak néháhy cm-es nagyság elérésekor tér át a ragadozó életmódra, de felnott korában is elofordul gyakran, hogy csigáka, kagylókat is fogyaszt nem csak halakat. A halak közül kedveli a nyújtott testu ezüstös csillogás fajokat, szuk garatnyílásán ezek csúsznak le leginkább. A sügérféléket sem veti meg, nem okoz gondot neki a tüskés hátúszó.  

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.