Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Keszegfélék

2009.06.30

Bagolykeszeg

Nagyobb folyóink és tavaink hala dévérezés közben akadhat horogra. Pikkelyei ezüstösen csillogók, nagyobbak mint a dévérkeszegnek, teste elnyújtottabb. Szájára boruló tompa orra alapján lehet a legkönnyebben megkülönböztetni a többi keszegfélétol.
Táplálékát elsosorban az aljzatró csipegeti, szájállása utal erre.
Ívása tavasszal kezdodik elhúzódhat a nyár elejéig.

 

Bodorka
Ezüstös testu kissé magas hátú hal, pikkelyei a hátoldalon zöldesfeketék. Úszói vörhenyes színuek, szeme búzaszínú (ezért nevezik búzakeszegnek). Hasvonala göbölyded lekerekített.
Igénytelen hal, egyaránt jóérzi magát kisebb folyókban, csatornákban, tavakban, tározókban. Mindenütt nagy mennyiségben megtalálható, az európai vizek legnagyobb számban eloforduló halfaja.
Kerüli a hideg, gyors folyású vizeket, inkább a melegebb álló, vagy lassúb folyású részeket kedveli. Homokos kavicsos aljzatú holtágakban keressük, kerüli az iszapos részeket.
Nagyobb folyókon a tavaszi áradáskor kihúzódik az árterekre, bejut a holtágakba és bent is marad. Az áradó folyó zavaros vizében elindul a legközelebbi csatornabefolyóig a folyással felfelé.Egyike a hideg vízben, sot jég alól is fogható halfajainknak.
Ívása április elejére teheto.Rendkívül szapora, 80-10 000 ikrát is lerak.
A víz alatti növényzet között ritkán találjuk meg a bodorkát, inkább a tisztás részeket kedveli. A másodnyarasnál idosebb bodorka a mély, nyílt vizet kedveli, mély nádasokat, hínarasok meder feloli részét.
Táplálkozását tekintve mindenevo, étlapján egyaránt szerepelnek rovarlárvák, apró rákfélék, növényi hajtások, hínárfélék, zöldmoszatok.
Növekedése táplálékban gazda vizekben gyorsnak mondható, az átlagpéldányok 10-20 centiméteresek, ritkábban elofordulhatnak 1 kilogrammos példányok is.

Dévér

A dévérkeszeg teste oldalról lapított magas, a fiatalabb példányok világosabbak (pikkelyeik ezüstösek), az öregebbek sárgásbrozosak. Herman Ottó a nagy polihisztor a "keszegjellem legtörzsökösebb alakjaként" jellemezte.Kedveli a lassabb folyású folyókat, nagyobb tavakat, holtágakat (Dunában, Tiszában, Körösökben, állóvizek közül a Balatonban a Velencei-tóban, a Tisza-tóban nagy állományban élnek). Szinttáj is van róla elnevezve az ún. dévér-szinttáj. Ormányszeruen elorenyújtható szájával az iszapban keresi táplálékát, csigákat kisebb kagylókat, árvaszúnyoglárvát, amely a legsikeresebb csalija is. Mint szájállása is elárulja élelmét elsosorban a fenéken keresi, de állóvizekben gyakran található vízközt is, ritkán feljön a felszínre is foleg a hajnali órákban.
Íz- és szagérzékelése fejlett, messzirol megérzi az etetoanyag szagát, kedveli az édes ízueket, de foleg tavasszal eredményesek lehetünk ha a natúr etetoanyaghoz sok sót keverünk.
Májusban-júniusban ívik a part menti növényzet sekély részén, sokszor a halak háta is kilátszika vízbol, ilyenkor prédául szolgálhatnak a nagyobb példányok a vízimadaraknak, víziemlosöknek. Sok helyütt horgászati tilalmat rendelnek el ebben az idoben, néhol megtiltják a vízparton való tartózkodást. Sot egy idoben Svédországban még a harangozás is tilos volt a vizek közelében fekvo templomokban, hogy az ívást ne zavarják.Növekedése táplálékban gazdag vizekben gyors testhosszúsága elérheti a 40-50 centimétert és testtömege a 4-5 kilogrammot.

Jász

Kissé magas hátú, oldalról lapított, testalkata miatt a vaskosabb pontyfélékhez tartozik. Szája középállású, csúcsba nyíló. Háta szürkésfekete, zöldessárga csillogással, oldala aranysárga. Szemgyuruje citromsárga. Hátúszója palaszürke, a többi úszója pirosas színbe játszó.Folyó és nagyobb állóvízünken egyaránt megtalálható. Foleg a fenék közelében tartózkodik de szívesen feljön a felszín közelébe a vízre hullott rovarokra vadászni.
Elterjedési területe Európa középso, illetve keleti felére teheto, elofordul Ororszországban és Skandinávia déli vizeiben.
Többnyire csoportos, folyóvízi hal, de elofordul élohelyével összekötött holtágakban is. A vízszennyezést jól turi, ezért fordul elo nagy számban a Dunában Budapest alatt.
Növekedését a Dunán vizsgálták, miszerint az 1. évben 6-8 cm-es, a 2. évben 10-20 cm-es, az 5. életév végére elérheti a 26-35 cm-t és a 350-900 g testtömeget. Táplálékban gazdag vizekben növekedése értelemszeruen gyorsabb. Táplálkozását tekintve a jász mindenevonek mondható. Fogyasztja a vízinövények hajtásait, az aljzatról az algalepedéket, planktonikus élolényeket, férgeket, rovarlárvákat, felszínre hulló bogarakat, foleg nagyobb példányai a halivadékot is ragadozza. Ivarérettségét élete 3-5. évében éri el, ívóhelyét csoportosan keresi fel áprilistól júniusig, kb. 60-150 000 ikrát rak le. Az ikra erosen tapadó, fenékre vízinövényekre ragad. Az embrió 10-20 nap alatt kel ki, de ez kedvezotlen idojárási viszonyok miatt elhúzódhat.

Karika

Leginkább dévérkeszegre emlékeztet alakja, de ha jobban szemügyre vesszük szembetunik a különbség, a dévérkeszeggel ellentétben a páros úszóinak töve vöröses, hátvonala a tarkón nyergesen hajlik.
A csenes homokos, agyagos feneku vizeket kedveli, sokszor a dévérkeszeg mellett is elofordul, az iszapos részeket kerüli.
Ívása május-június hónapra teheto, íváskor úszóival élénken csapkod, fürdik akárcsak a ponty.

Küsz


Nyújtott testu hal, úszói eroteljesek, háta sötét olajzöld, oladala ezüstösen csillogó. Pikkelyei nagyok és ezüstös csillogásúak, guanidint tartalmaznak, amit régebben a körömlakk gyártásnál használtak alapanyagként. szája felsoállású. Szemgyuruje hamvassárga színu.
Majdnem minden folyó és állóvizünkben megtalálható, szeret a nyílt vízen a felszín közelében tartózkodni, különösen kedveli az oxigéndús zuhogók alatti vizeket.
Táplálkozását tekintve mindenevo, hiszen egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetu táplálékot. Szívesen legeli a kövekre tapadt algabevonatot.
Május június hónapban ívik, rendszerint a partmenti növényzetre, a Balatonon sokszor a fürdozok között csapkodva rakják le ikráikat a partmenti köveken megtapadt algabevonatra. Igen gyakran elofordul, hogy egy nagyobb vihar után ikrák százezrei pusztulnak el, a kövekrol a partra sodródva. Növekedése lassú, kifejlett példányok testhosszúsága elérheti a 15-20 cm-t.
Sokhelyen szívesen fogyasztják kemény húsát, foleg ruszlit készítenek belole.

Lapos
A dévérkeszegnél laposabb hátú, elnyújtott testu hal, pikkelyei ezüstösen csillogók. Szája középállású ebbol ítélve a táplálékát a vízközt szerzi meg. Farok alatti úszója feltunoen hosszú alapú. Tartózkodási helyei nagyobb folyóink mély vize kedveli a kicsit élénkebb folyású szakaszokat, Tiszában elég szép állománya él. Húsa nagyon szálkás, így csak ritkán kerül a halpiacra nagy tömegben.
Növekedése lassú maximális mérete 20-30 centiméter és 0,30-050 kilogramm.

Paduc

Teste nyújtott izmos, kissé hengerded alakú. Törzse nyúlánk, vaskos, hátvonala kissé domború. Színezete a hátoldalon sötétzöld-barnászöld, oldalai fokozatosan világosodnak, pikkelyei ezüstösen csillogók. Hátúszója kékesszürkés, a többi úszója vöröses árnyalatú, farokúszója szürke szegélyu. Szája jellegzetesen alsó állású. Mindkét ajka eros, porcos felépítésu, egyenes vonalú (ezért hívják népiesen vésettajkú paducnak). Szájmérete testméretéhez igen kicsi. Orra kékesszederjes árnyalatú, ajkai rózsaszínuek. Látása, szaglása fejlett.
Leginkább a gyors folyású kavicsos, homokos medro nem túl mély vízrészeket kedveli. Tavasszal csapatokba verodve tartózkodik a korézsukök, sóderzátonyok lankásabb esésein. Nyár végén, osz elején a sebes és a lassú folyás határán lehet megtalálni, míg osz végén és télen behúzódik a folyó mélyebb részeire.
A paduc egyaránt elfogyasztja az apró állati eredetu táplálékot, valamint a köveken megtelepedett algabevonatot, amit oldalra fordulva csipkedi le. Télen is táplálkozik.
Április végén májusban nagy csapatokba gyulve ívik, rendszerint kisebb mellékfolyókba húzódik fel.

Szilvaorrú

A nevét onnan kapta, mivel orra kékes és gömbölyded akár a szilva, kissé túlnyúlik a szájon. Hengeres testu ezüstös pikkelyu hal, farokalatti úszója rövidebb mint a dévérkeszegé. Nagyobb folyóinkban foleg a Dunában és a Tiszában él, többnyire a talaj közelében él. Táplálékát így rovarlárvák, csigák, férgek képezik. Ívása május-június hónapra teheto, ikráját növényekre bocsátja, egy nosténytol akár 50-100 000 ikra is származhat.
Növekedése lassúnak mondható leggyakoribb a tenyérnyi méretu példány, maximálisan 25-30 centiméteresre 0,20-0,40 kilogramosra no meg.
A Vaskapu megépítése elott példányai elvándoroltak egészen a tengerig. Húsa nagyon szálkás.

Vörösszárnyú

Teste széles háta kissé magas, kecsesnek mondható. Háta olajzöld. Pikkelyei nagyok, színezete foleg az idosebb példányoknál aranyló, pikkelyei nem nyálkásak. Úszói vérvörösek. Szeme narancssárga felso része vörös. Szája felso állálsú ami a felszíni táplálkozásáról árulkodik.
tartózkodási helyei nagyobb folyóöblök, holtágak, mesterséges és természetes tavak (igen szép állománya él a Balatonban és a Velencei-tóban). Csapatosan él, nagy kiterjedésu nádasokban, hínarasokban találja meg kedvezo életfeltételeit. A compó és a kárász társhala. A felszíntol kb. 15 centiméterre mozog, a bodorkával ellentétben a vörösszárnyú nem szereti az árnyékot.
Természetes táplálékai, vízi növények hajtásai, zöldmoszatok, férgek, rovarlárvák, vízfelszínre hullott rovarok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.