Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kecsege

2009.06.30

Elterjedés, élohely:
Kecsege (Acipenser ruthenus)
Európa nagyobb folyóiban elterjedt. Németországban telepített állományai élnek. Magyarországon természetes szaporulata jelentos. Kedveli a sebesebb folyású homokos szakaszokat, az agyagos márgás vízrészeket. Fenéklakó hal. Magyarországon a 80-as években a nagymértéku vízszennyezések miatt állománya kissé megcsappant, így mesterséges kihelyezéssel próbáltak állománynövelést elérni, a 90-es évek derekán állománya növekedni kezdett. Hazánk legjobb kecsegés vizei, a Tisza, Dráva, Körösök, az utóbbi években a Dunában is megjelent.


Testfelépítés:
Jellegzetes külseju hal. Teste megnyúl hengeres. Orra hosszú, csontos, kissé felfelé hajló. Szája, amely az orr kezdeténél helyezkedik el, csorszeruen eloreugró, a szája elott négy bajússzál található. Teste pikkely nélküli, hosszirányban öt vértsor fedi, egyik a hátélen, a többi kétoldalt helyezkedik el. Bore nyálkás érdes tapintású, az óvatlan horgász kezét gyakran felsérti. Háta sötétbarna, egyes helyeken egészen olajzöld árnyalatú is lehet, oldalai világosak, hasa piszkosfehér. Úszói szürkés színuek, a mell és a farok alatti úszók vörhenyesek, farokúszója részaránytalanul osztott, tehát a felso íve jóval hosszabb az alsónál.  



Szaporodás:
Május-június hónapokban ívik, mély köves folyómedrekben.  



Táplálkozás:
Mivel a kecsege fenéklakó hal, szája alsó állású, így táplálékát a fenékrol szerzi. Megfigyelések alapján sokszor a farkával söpri a szájába a táplálékot, amit elozoleg a csontos orrával kitúrt az aljzatból. Étlapján megtalálható minden fenéklakó szervezet, csigák kisebb kagylók, rovarlárvák, fo táplálékát azonban az agyagos aljzatban megtalálható tiszavirág lárvája jelenti, amit lárva és imágó (repülo rovar) formájában egyaránt fogyaszt.